Vezetés: kezdeményezés és példaadás. Közösséghez tartozás: kitartás mindvégig.

Csapatparancsnoki köszöntő a cserkészek fogadalomtételén

Debrecenben a Kistemplomban, 2010. november 7-én.

„Kezdeményezni, aztán hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztassa képességeit, ez a nevelő első feladata.”

Kedves Testvéreim! Kedves Cserkész Szülők, Nagyszülők!

Ezeket a szavakat Maria Montessoritól, a vallásos nevelés egyik meghatározó 20. századi alakjától kölcsönöztem. Azért tartom fontosnak kiemelni ezt a gondolatot a cserkészek fogadalomtétele előtt, mert tömören bemutatja azt a feladatot, amit egy cserkészvezetőnek el kell végeznie.

Kezdeményezni. A kezdeményezés pedig akkor helyes, ha példát mutatunk vele. Mégpedig jó, helyes példát. A 21. század embere híján van a jó példáknak, ezért a cserkészvezetőnek élen kell járnia, ha hű akar maradni fogadalmához, és teljesíteni akarja megbízatását. Azt gondolom, hogy sokat tettünk a helyes kezdeményezések terén, de igen nagy út áll ég előttünk ahhoz, hogy elmondhassuk: elvégeztük feladatunkat.

Ezen az úton most egy újabb állomáshoz érkeztünk. Ha a cserkészmunkát egy vasúti kocsihoz hasonlítjuk, amely halad előre, olykor pedig megáll az állomásokon, akkor örömmel látjuk, hogy ezen az állomáson 7 ifjú gyermek száll fel a kocsira. Vannak olyanok is, akik időközben leszállnak, és nem jutnak el a végállomásig. Ez így van minden vonattal, ez a helyzet minden közösséggel.

Én arra biztatlak benneteket, Kedves Ifjú Barátaim, tartsatok ki egészen a végállomásig! Hiszem, hogy az előttetek álló út kalandos, olykor buktatókkal, nehézségekkel teli lesz. De egészen biztos vagyok abban is, hogy ezeket az akadályokat legyőzhetjük, ha eleget teszünk annak, amit Jézus mondott: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

Amikor most ideálltok, hogy fogadalmat tegyetek, akkor bizony nem könnyű dologra vállalkoztok. Nem kisebbre, mint arra, hogy ebben a modern világban valóságos lovagok, az erény lovagjai legyetek. Úgy, ahogy elődeitek azok voltak: Baden-Powell, Teleki Pál, Karácsony Sándor.

Kedves Testvéreim!

A cserkészet nem a tökéletességre nevel – a cserkészet az életre nevel. Ez olyan feladat, amely mindnyájunk közös felelőssége. Felelősségünket a Példabeszédek könyve jól érzékelteti: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”

Kérem, legyenek tanúi fogadalomtételünknek!

Molnár Szabolcs

Toborzó videót készített a IX. Cserkészkerület

Elkészült a IX. Cserkészkerület első toborzó videója, amely már közzétételre is került a YouTube-on. A fényképeket Horog Mátéval együtt készítettük, a feliratokat én készítettem, valamint a vágást is.
Tudom, hogy nem a legjobb anyag, de kezdetnek nem rossz. Ha van véleményed erről, kérlek oszd meg velem, hadd tanuljak belőle. Szeretnénk még ilyen klipeket készíteni, de ahhoz még fejlődnünk kell, hogy profi szerzemények szülessenek.

Lelki közösségünk

Legfontosabb megállapításunk, hogy a cserkészcsapat lelki közösség. Olyan emberek együttese, akik nem érdekek mentén, hanem közös vágyaik alapján találtak egymásra. E téren nem tekintjük érdeknek azt, hogy a közös cél elérése motiváló tényezőként van jelen a közösség formálódásában. Ellenben érdekközösségnek nevezzük azokat a formációkat, amelyek tagjait a személyes előrejutás egymástól várt előnyeinek remélése tartja össze. A cserkészcsapat tehát lelki közösség, mert közösségüket a Lélek tartja össze. Valójában más közösségről nem is beszélhetünk, mert ha egy közösség nem lelki, akkor nem is közösség. A bűneset pont az őseredeti közösségre nézve volt destruktív hatással. Pál apostol a rómaiaknak írja, hogy „egy ember által jött a bűn a világba”[1], s beékelődött Isten és ember közé, valamint ember és ember közé. De „mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által”[2], hogy helyreálljon a közösség a Teremtő és teremtményei között. Azonban Krisztus uralmát a földön csak az Egyház ismeri, ezért rendkívüli feladata hogy a helyreállított közösséget megélje, valóságát pedig bemutassa a világnak.

A cserkészcsapat, mint keresztyén közösség, a gyülekezet része. Legalább olyan mértékben gyülekezeti alkotóelem a cserkészcsapat, mint amennyire az ifjúsági bibliakör, a nőszövetség vagy az énekkar. Itt természetesen ideális esetről van szó, elképzelhető ettől eltérő állapot is, amit azonban helytelennek kell tartanunk. A csapat a gyülekezet – kétségkívül speciális – része. Amelyik magáról ezt egzisztenciálisan vallja és megéli, a lelki közösség útján jár. Amely csapat vallja ezt, de nem éli meg, még sok tennivalója van annak érdekében, hogy közösséggé váljon. Azok pedig, akik nem tekintik magukat a gyülekezet részének, tévúton járnak, cserkészmunkájuk nem szolgálhatja azt a célt, amiért elvileg dolgoznak.

A cserkészcsapat lelki közösségé válása azonban nem egyoldalú tevékenység, mivel figyelembe kell venni annak környezetét is. Ez a környezet, hivatalosan megnevezve, a fenntartó testület, gyakorlatilag azonban a gyülekezet. Természetesen léteznek iskolai fenntartású cserkészcsapatok, amelyek együttműködési lehetőségként adottak a gyülekezeti cserkészcsapatok számára (erről a témáról e lapszám Nevelés rovatában található bővebb írás), és nem egyházi fenntartásúak is. Ez utóbbiak működését abban az esetben nevezhetjük ideálisnak, ha élő kapcsolatuk van a gyülekezettel, ellenkező esetben nem képesek valódi cserkészcsapatként funkcionálni. Ilyen helyzet nem jellemzi kerületünket, ezért ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk bővebben.

Ahhoz, hogy tevékenységünket a cserkészmozgalom részének tekintsük, a gyülekezet részévé kell válnunk. Ahol ez nem valósul meg, ott még sok tennivaló akad annak érdekében, hogy ne csak névleg, hanem valójában is cserkészetet műveljenek. Bár meggyőződésem, hogy gyülekezet nélkül nem létezik cserkészcsapat, mégis ismerünk olyan közösségeket, amelyek szoros értelemben véve nem csatlakoznak egyetlen gyülekezethez sem, azonban körükben a markánsan jelenlévő cserkészek személyes hátterében ott van az Egyház. Az ilyen esetekre, mint a misszió kivételes példáira tekintünk.


(Megjelent az Alföldi Cserkész 2010. októberi számában)

---

[1] Róm 5,12

[2] Róm 5,10

Csapatmodell a cserkészek megtartására

A magyarországi cserkészcsapatok átlagos létszáma 25 fő. Ez azt jelenti, hogy a csapatparancsnokot, az őrsvezetőket és a tiszteket is beleszámítva, alig kéttucatnyi cserkész vesz részt egy-egy cserkészcsapat munkájában. Baden-Powell ajánlása[1] szerint egy cserkészcsapat ideális létszáma legfeljebb 32 fő, itt azonban meg kell jegyezni, hogy ő a nevelési egységet, vagyis az általunk rajként ismert egységet nevezte csapatnak, amelyről azt tartjuk, hogy ideális esetben három alkot egy cserkészcsapatot[2].

Látható, hogy napjainkban a 32 fős csapat megvalósítása is sok helyen nehézségekbe ütközik, az ugyanilyen létszámú rajok szervezése pedig szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Meggyőződésünk, hogy e cél elérése megfelelő szervezőmunka, nevelői kompetencia és helyes vezetés kérdése. Ahol a vezetők felkészültek, közösségi céltól vezéreltek, motiváltak, valamint energiáikat helyesen használják föl a csapatépítés során, ott kétségtelenül látványos sikereket érnek el. Másutt, ahol a vezetést végző személyek túlságosan terheltek, egyéni akciókat végeznek, nem rendelkeznek a vezetéshez szükséges kompetenciákkal és a rosszul megszervezett alkalmak miatti érdektelenségtől alulmotiváltakká válnak, ott a minimálisan elfogadható 12 fős csapat fenntartása is kritikussá válik.

Mi olyan modell kialakításán fáradoztunk, amely kiküszöböli a cserkészcsapatok legfélőbb ellenségét, a lemorzsolódást, ugyanakkor a helyi és mozgalmi célok elérését is hatékonyan segíti. Ez a modell két cserkészcsapat összefogásában valósult meg. Az egyik a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának 1957. Kölcsey Ferenc Cserkészcsapata, a másik pedig a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség 1906. Könyves Tóth Mihály Cserkészcsapata. Mindkét csapat azonos felekezethez kötődik, gyökereit, szellemi és lelki sajátosságait figyelembe véve azonos tőről táplálkozik. Ez az alapvetés elhárította azokat a félelmeket, amelyek a különböző alapokkal rendelkező csapatok együttműködése során felmerülhetnek, tehát nem kell megküzdenie egyik félnek sem azzal, hogy saját látásmódját a másik ellenében is megőrizze.

A modell megalkotásának első lépése az volt, hogy mindenféle szerződés vagy megállapodás nélkül, pusztán a testvériség és bizalom jegyében közösen kezdtük tartani alkalmainkat, őrsi gyűléseinket, csapatrendezvényeinket, a következő lépésben pedig megalkottuk a két csapat közös szervezetét. Ennek a szervezetnek egy parancsnoka és parancsnok helyettese lett (noha hivatalosan mindkét csapatot különálló parancsnok vezeti), a tisztikar tagjait pedig egy közösséggé formáltuk. Ennek a formációnak az lett a következménye, hogy a két csapat tagjai – megtartva csapat identitásukat – ettől kezdve egy nagy szervezeti egységbe tartoznak, egy tisztikar vezetése alatt állnak, közös munkatervvel rendelkeznek, közös a költségvetés, a pénztár, a nyilvántartás, de a Szövetség előtti adminisztrációban jól megkülönböztetett módon külön kezeljük az egyik és a másik csapat tagjait, az értük fizetett tagdíjat a fenntartó testületek külön fizetik meg.

Jogosan merül föl a kérdés, mi haszna van ennek a modellnek, amely látszólag két cserkészcsapat összeolvasztását jelenti. Ha alaposabban megvizsgáljuk a körülményeket, megállapíthatjuk, hogy az adott esetben a legjobb módszert sikerült választanunk. Ha ezek a csapatok külön működnének, számos nehézséggel kellene szembenézniük, amelyek negligálódnak ebben a formációban.

Az első nehézség az iskolai fenntartású 1957. számú csapat körében állna fenn. Általános jelenség az iskolai cserkészcsapatok körében, hogy azok a 8. osztályt elvégzett diákok, akik általános iskolai éveik alatt aktív tagjai voltak az iskola csapatának, középiskolai éveikben már nem csatlakoznak a cserkészek közösségéhez, tehát nem csak az iskolából, hanem a cserkészcsapatból is elballagnak. Egyes vélemények szerint, ha jó, kreatív, motiváló volt mindaz, amiben ez idő alatt részt vett a gyermek, akkor később, az iskolán kívül is keresni fogja a cserkészek közösségét. Kétségtelen, hogy az esetek egy részében ez megfigyelhető, de tapasztalatunk szerint jóval alatta marad az elvárható értéknek, mert az egykori cserkész akármennyire is tekint pozitív élményként az általános iskolai cserkészéletre, az főként az iskolához kötődik, és amennyire lehetetlen, hogy az ember újra általános iskolás legyen, legalább annyira elképzelhetetlennek tűnik a gyermek számára, hogy az iskolához kötődő emlékek újra valósággá váljanak. A cserkészet pedig nem kíván pusztán emlékként élni az emberekben, hanem cselekvő valósággá akar válni a rátermettek életében. Felvázolt modellünkben az iskolai cserkészcsapat működésének helye nem az iskola, hanem a gyülekezeti cserkészcsapat környezete, amely az iskolából kilépve látja vendégül a diákokat, hogy olyan élményekkel gazdagítsa őket, amelyek nem az iskolához, hanem az iskolán kívüli világhoz kötődnek. Nem vitás, hogy ugyanezek az élmények az iskolában más módon raktározódnának el a cserkészek emlékezetében.

A második markáns probléma a gyülekezeti fenntartású 1906. számú cserkészcsapat életében adódik. Míg az iskolai csapat háttérbázisa adott, ezzel a gyülekezeti fenntartású cserkészcsapat nem rendelkezik. Egyetlen esélye tagságának növelésére és fenntartására a toborzás, amely a környezetében működő, önkormányzati fenntartású iskolákban valósulhat meg. Az itt végzett toborzás hatékony lehet, ha kellő energiát fektet bele a csapat tisztikara, valamint, ha az iskola igazgatója beleegyezik abba, hogy a cserkészcsapat képviselői toborzást végezzenek köreikben. Ez – a legnemesebb szándék mellett is – jóval elmarad az egyházi, cserkészcsapatot fenntartó iskola lehetőségeitől, tehát hátrányos helyzetet jelent ahhoz képest. Igaz, az önkormányzati fenntartású iskolák diákjainak jóval nagyobb szüksége lenne a cserkészet értékeinek megragadására, csapatmodellünkben mi másképpen érjük el őket. Csapatunkba toborzás révén csak az egyházi iskola diákjai kerültek, mindazok pedig, akik nem tanultak a Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában, a csapat tagjainak személyes invitálására csatlakoztak hozzánk. Az iskolában végzett toborzás tehát azt az előre nem várt eredményt hozta, hogy el tudtunk érni más bázisokat is, olyanokat, amelyeket direkt módon nem céloztunk meg. Ez a jelenség pedig megerősít bennünket abban, hogy elkezdett tevékenységünket a jövőben is folytassuk.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a felvázolt modell alapvetően pozitív irányban befolyásolja a korábban önálló tagcsapatok életét. Deficitként azzal kell számolnunk, hogy a csapatidentitás mértéke csökkent, tehát a csapat tagjai nem ragaszkodnak saját cserkészcsapatuk jellegzetességeihez, sokkal inkább debreceni cserkészeknek tekintik magukat. Ez önmagában kedvező jelenségnek is mondható, mi mégis hátrányként tekintünk arra, hogy a csapatok identitása elveszett, vagy inkább egybeforrt egy városi identitássá. Ezt az egy szempontot leszámítva csapataink együttélését előnynek, ajándéknak tekintjük, a cserkészek megtartásában és közösségbe integrálódásában pedig hatékony eszköznek bizonyult.

---

[1] In: Lord Baden-Powell of Gilwell: A cserkészvezető. Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, Budapest, 1992. 32. o.

[2] Mi cserkészcsapatnak nevezzük az egy helyen működő nevelési egységek (rajok) közös hátterét biztosító szervezeti egységet. A cserkészcsapat tehát nem nevelési, hanem szervezeti egység, ebből a szempontból könnyen megérthető Baden-Powell állítása, mely szerint a csapat (tehát raj) ideális létszáma 32 fő. Ez az a létszám, amellyel a vezető a nevelés torzulása nélkül tud foglalkozni.

72 óra kompromisszum nélkül

Sokan mondják, hogy az igazi diakónia nem kampányszerű cselekedetekben mutatkozik meg. Ezzel én is egyetértek, de fontosnak tartom, hogy a keresztyének szervezzenek olyan alkalmakat, amelyekre a világ jobban odafigyel, mint a hétköznapi eseményekre. Nem azért, hogy hiú vágyainkat kielégítsük a népszerűséget illetően, hanem azért, hogy a szeretet még nyilvánvalóbb módon megjelenjen a világban.
Ma kaptam egy kedves videót a szervezőktől, amit ajánlok figyelmetekbe!