Legfontosabb megállapításunk, hogy a cserkészcsapat lelki közösség. Olyan emberek együttese, akik nem érdekek mentén, hanem közös vágyaik alapján találtak egymásra. E téren nem tekintjük érdeknek azt, hogy a közös cél elérése motiváló tényezőként van jelen a közösség formálódásában. Ellenben érdekközösségnek nevezzük azokat a formációkat, amelyek tagjait a személyes előrejutás egymástól várt előnyeinek remélése tartja össze. A cserkészcsapat tehát lelki közösség, mert közösségüket a Lélek tartja össze. Valójában más közösségről nem is beszélhetünk, mert ha egy közösség nem lelki, akkor nem is közösség. A bűneset pont az őseredeti közösségre nézve volt destruktív hatással. Pál apostol a rómaiaknak írja, hogy „egy ember által jött a bűn a világba”[1], s beékelődött Isten és ember közé, valamint ember és ember közé. De „mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által”[2], hogy helyreálljon a közösség a Teremtő és teremtményei között. Azonban Krisztus uralmát a földön csak az Egyház ismeri, ezért rendkívüli feladata hogy a helyreállított közösséget megélje, valóságát pedig bemutassa a világnak.
A cserkészcsapat, mint keresztyén közösség, a gyülekezet része. Legalább olyan mértékben gyülekezeti alkotóelem a cserkészcsapat, mint amennyire az ifjúsági bibliakör, a nőszövetség vagy az énekkar. Itt természetesen ideális esetről van szó, elképzelhető ettől eltérő állapot is, amit azonban helytelennek kell tartanunk. A csapat a gyülekezet – kétségkívül speciális – része. Amelyik magáról ezt egzisztenciálisan vallja és megéli, a lelki közösség útján jár. Amely csapat vallja ezt, de nem éli meg, még sok tennivalója van annak érdekében, hogy közösséggé váljon. Azok pedig, akik nem tekintik magukat a gyülekezet részének, tévúton járnak, cserkészmunkájuk nem szolgálhatja azt a célt, amiért elvileg dolgoznak.
A cserkészcsapat lelki közösségé válása azonban nem egyoldalú tevékenység, mivel figyelembe kell venni annak környezetét is. Ez a környezet, hivatalosan megnevezve, a fenntartó testület, gyakorlatilag azonban a gyülekezet. Természetesen léteznek iskolai fenntartású cserkészcsapatok, amelyek együttműködési lehetőségként adottak a gyülekezeti cserkészcsapatok számára (erről a témáról e lapszám Nevelés rovatában található bővebb írás), és nem egyházi fenntartásúak is. Ez utóbbiak működését abban az esetben nevezhetjük ideálisnak, ha élő kapcsolatuk van a gyülekezettel, ellenkező esetben nem képesek valódi cserkészcsapatként funkcionálni. Ilyen helyzet nem jellemzi kerületünket, ezért ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk bővebben.
Ahhoz, hogy tevékenységünket a cserkészmozgalom részének tekintsük, a gyülekezet részévé kell válnunk. Ahol ez nem valósul meg, ott még sok tennivaló akad annak érdekében, hogy ne csak névleg, hanem valójában is cserkészetet műveljenek. Bár meggyőződésem, hogy gyülekezet nélkül nem létezik cserkészcsapat, mégis ismerünk olyan közösségeket, amelyek szoros értelemben véve nem csatlakoznak egyetlen gyülekezethez sem, azonban körükben a markánsan jelenlévő cserkészek személyes hátterében ott van az Egyház. Az ilyen esetekre, mint a misszió kivételes példáira tekintünk.
(Megjelent az Alföldi Cserkész 2010. októberi számában)
(Megjelent az Alföldi Cserkész 2010. októberi számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése