Vezetés: kezdeményezés és példaadás. Közösséghez tartozás: kitartás mindvégig.

Csapatparancsnoki köszöntő a cserkészek fogadalomtételén

Debrecenben a Kistemplomban, 2010. november 7-én.

„Kezdeményezni, aztán hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztassa képességeit, ez a nevelő első feladata.”

Kedves Testvéreim! Kedves Cserkész Szülők, Nagyszülők!

Ezeket a szavakat Maria Montessoritól, a vallásos nevelés egyik meghatározó 20. századi alakjától kölcsönöztem. Azért tartom fontosnak kiemelni ezt a gondolatot a cserkészek fogadalomtétele előtt, mert tömören bemutatja azt a feladatot, amit egy cserkészvezetőnek el kell végeznie.

Kezdeményezni. A kezdeményezés pedig akkor helyes, ha példát mutatunk vele. Mégpedig jó, helyes példát. A 21. század embere híján van a jó példáknak, ezért a cserkészvezetőnek élen kell járnia, ha hű akar maradni fogadalmához, és teljesíteni akarja megbízatását. Azt gondolom, hogy sokat tettünk a helyes kezdeményezések terén, de igen nagy út áll ég előttünk ahhoz, hogy elmondhassuk: elvégeztük feladatunkat.

Ezen az úton most egy újabb állomáshoz érkeztünk. Ha a cserkészmunkát egy vasúti kocsihoz hasonlítjuk, amely halad előre, olykor pedig megáll az állomásokon, akkor örömmel látjuk, hogy ezen az állomáson 7 ifjú gyermek száll fel a kocsira. Vannak olyanok is, akik időközben leszállnak, és nem jutnak el a végállomásig. Ez így van minden vonattal, ez a helyzet minden közösséggel.

Én arra biztatlak benneteket, Kedves Ifjú Barátaim, tartsatok ki egészen a végállomásig! Hiszem, hogy az előttetek álló út kalandos, olykor buktatókkal, nehézségekkel teli lesz. De egészen biztos vagyok abban is, hogy ezeket az akadályokat legyőzhetjük, ha eleget teszünk annak, amit Jézus mondott: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

Amikor most ideálltok, hogy fogadalmat tegyetek, akkor bizony nem könnyű dologra vállalkoztok. Nem kisebbre, mint arra, hogy ebben a modern világban valóságos lovagok, az erény lovagjai legyetek. Úgy, ahogy elődeitek azok voltak: Baden-Powell, Teleki Pál, Karácsony Sándor.

Kedves Testvéreim!

A cserkészet nem a tökéletességre nevel – a cserkészet az életre nevel. Ez olyan feladat, amely mindnyájunk közös felelőssége. Felelősségünket a Példabeszédek könyve jól érzékelteti: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”

Kérem, legyenek tanúi fogadalomtételünknek!

Molnár Szabolcs